Étereken át végigrepültem,
Szenvedésemen megszentesültem,
Gàtjaim űztek, vontak, téptek,
Így lettem forrása mindenfèle szépnek.

Szívem egy hangja rezeg minden létezőben,
Segítő társa leszek újonnan érkezőnek,
Látom a végtelent a kvantum mezőben,
A látszat dolgokat az illúzió időben.

Hazaértem és most már látom,
Soha nem jön semmi, hogyha várom,
Egyszerre rezeg minden ütem,
És mindigmagamat talàlom meg
A végtelenség magàbafutó karikàjàn
Én, a sámàndobon doboló sàmàn.